Ki
is volt Szent Flórián, és miképp
lett õ a tûzoltók védõszentje?
A
köztudatban élõ hõs a legendával
ellentétben nem a tûzben - hanem a vízben
lelte halálát. Az egykori római
légiós erõdparancsnok, Florianus kapitány
a VI. században élt, a mai Felsõ-Ausztria
területén teljesített szolgálatot.
Az
itt fellángoló hatalmas tûzvész
idején a kapitány hõsies harca mentette
meg embereit a tûzhaláltól és
erõdjét a pusztulástól. Katonái
Florianus isteni erejének tulajdonították
a vész lekûzdését.
Amikor
több katonáját bebörtönözték
a keresztényüldözések idején,
akkor Florianus bátran melléjük állt és
fellázadt a helytartó ellen...
Miután
kegyetlenül megkínozták, malomkõvel
a nyakában folyóba vetették a kapitányt.
A
legenda szerint a tûzvész hõse megjelent egy
asszonynak és megmutatta neki a helyet, ahol
holttestét kivetette az Enns folyó.
Itt síremléket, majd kolostort emeltek,
ahol számos csoda történt: betegek
gyógyultak meg és meghallgatásra
talált minden fohász, amikot bajba jutottak
kértek segítséget.
Az
ezt követõ években rendszeresen szentmiséket
celebráltak, böjtölést tartottak
Szent Flórián tiszteletére, és
tõle kértek segítséget a pusztító árvíz
vagy tûzvész ellen.
Ennek
okán tisztelik benne védõszentjüket
a "tüzes" mesterségek ûzõi: kovácsok,
pékek, kéményseprõk - és
természetesen a tûzoltók. Flórián
alakja így vált a tûz elleni védekezés,
az önzetlen segítségnyújtás,
a bátorság, bajtársiasság
és a bajbajutottak megsegítésére
sietõ hõsök jelképévé.
Magyarországon
a "tûzoltónapot" sokáig a fegyveres
erõk napján tartották, néhány
éve viszont ismét a hagyomány szerint,
május 4.-én (Florianus halála évfordulóján)
ünneplik a tûzoltók Flórián
napját. Így tisztelegnek hivatásuk
szellemiségét jellemzõ
erények megtestesítõjének, és
emlékeznek azokra, akik életüket
áldozták embertársaik megmentéséért.
"...ha kell, életem kockáztatásával is teljesítem…"
|